• Klebelsberg-telep története
• Klebelsberg-telepi Polgári
  Kör Egyesület Alapszabálya
• Klebelsberg-telep névadója:
  Gróf Kleblesberg Kuno
• Térkép
• Kép-archívum
• HÍRHARANG
  (Egyesületünk lapja)
• AKTUALITÁSOK

Szeged-Klebelsberg-telep története

Szerkesztő: Újvári Edit

Lektorálta: T. Molnár Gizella

A szövegben jelölt képek a „Szeged-Klebelsberg-telep története” című helytörténeti kiadványban találhatóak. A kiadvány megrendelhető az alábbi e-mail címen: vezetoseg@klebelsberg-egyesulet.hu

Szeged, 2007.

„A városok hivatása, hogy a nagy, országos feladatokat

a saját különleges helyi szükségleteik figyelembevételével

maguk hajtsák végre, maguk valósítsák meg, ami csak

a helyi viszonyokat ismerő polgárság állandó érdeklődése és áldozatkész közreműködése esetében lehet valóban áldásos.”

Gróf Klebelsberg Kuno

Tartalom:

Klebelsberg-telep története

1. Hattyas 1834–1922

2. Vasutastelep 1922–1928

2. 2.1. A MÁV Vasutas Házépítő Szövetkezet

3. 3. Gróf Klebelsberg Kuno-telep 1928–1945

3.1. Az 1929-ben alakult gróf Klebelsberg Kuno-telepi Polgári Kör működése

3.2. Az 1929-es harangláb

3.3. A gróf Klebelsberg Kuno-telepi partfürdő

3.4. Az 1933-as Klebelsberg-emléktábla

2. 4. Gróf Klebelsberg Kuno-telep 1945 után

3. 5. Hattyas-telep 1958–1991

5.1. Infrastrukturális fejlesztések

5.2. A helyi oktatási intézmények fejlesztése és a közösségi élet

2. 6. Klebelsberg-telep 1992-től

6.1. Az 1992-es Klebelsberg-emléktábla

6.2. Az 1999-ben alakult Klebelsberg-telepi Polgári Kör Egyesület működése

6.2.1. Küzdelem a Holt-Tisza rehabilitációért

6.3. Klebelsberg-telepi fejlesztések

Klebelsberg-telep története

Szeged-Klebelsberg-telep a város dél-nyugati részén terül el, a körtöltésen kívül, földrajzilag zárt területen. Nyugatra egy csapadék- és belvízelvezető csatorna, délre a Holt-Tisza egy szakasza, északról (Kecskés-telep felől) a körtöltés, keletre Alsóvárostól a vasúti töltés határolja. A Tisza a telephez közel, kb. 1 km-re dél-nyugatra folyik, gátja látható a telep nyugati végéről.

1. Hattyas 1834–1922

Ez a terület a Tisza szabályozása előtt és azt követően is ártéri, belvizes volt. Az elnevezés feltehetőleg arra utal, hogy régen a hattyúk kedvelt tartózkodási helye volt a vízinövényekkel benőtt, ártér jellegű terület.¹ A XIX. század derekán Fotti János vállalkozó ingyen használat fejében saját költségén mentesítette a víztől; a XIX. század második felében faiskolát is létesítettek ezen a területen. Így vált alkalmassá a későbbiekben házhelyeknek való fölparcellázásra. Az első megtelepedők 1900. körül építették az itteni városi bérföldeken tanyasi jellegű házaikat. A jó termőföldet alsóvárosi gazdák bérelték a várostól. A terület beépítése az 1920-tól kezdődött meg. Részben a városi bérlakásokból is számos család kiköltözött, de a település arculatát meghatározó tényező a vasutas családok szervezett építkezése volt.²

2. Vasutastelep 1922–1928

A trianoni békeszerződés után tízezrek menekültek hazánk mostani határain belülre, így Szegedre is. Az 1920 és 1921-ben a Délvidékről érkező több száz menekült vasutas család fedett tehervagonokból összeállított szerelvénnyel érkezett a Szeged-Rendező pályaudvarra. Több szerelvényt mellékvágányokra állítottak, s mivel a lakásokra évekig várni kellett, ezért kénytelenek voltak huzamosabb ideig a vagonokban lakni.

A Szegedi Új Nemzedék így tudósított a vasutasok törekvéséről a „Bérföldeket kérnek a fűtőházi munkások” című írásában: „A Szeged-rendezőpályaudvari fűtőmunkások HAUSER REZSŐ és BÍRÓ FERENC MÁV felügyelő vezetésével szombaton délelőtt küldöttségileg keresték fel a polgármestert és AIGNER KÁROLY főispánt. A fűtőházi munkások a Hattyasi–Ballagi-tói bérföldeken gazdasági kerteket és családi otthonokat óhajtanak létesíteni és erre a célra 140 holdas területeket kérnek, melyet 600–800 parcellára osztanának fel. A polgármester kijelentette, hogy a maga részéről pártolja ugyan a tervet, de ennek keresztülvitele esetleg akadályokba ütközik. Az ottani földek jelenlegi bérlői ugyanis, akik valamennyien alsóvárosi gazdaemberek, évtizedek óta bérlik a Hattyas–Ballagitó területét és így aligha lesznek hajlandók arról lemondani.”³

2.1. A MÁV Vasutas Házépítő Szövetkezet

Végül számos menekült vasutas család – a vasutas önszerveződésnek köszönhetően, mint telekigénylő – a Rendező pályaudvar mögött, az úgynevezett „Hattyason” kapott házhelyeket.

A sikerről így tudósított a Szegedi Friss Újság a „Vasutasok kertgazdasága” címmel: „…a vasúti alkalmazottak nyolcszáz négyszögöles parcellákban kertgazdaságot óhajtanak létesíteni. Háromszáz alkalmazott vesz részt ebbe. A ház a jelenlegi árak mellett, a vasútnak és az üzletvezetőségnek egyenkint 35 ezer koronába kerül. Amennyiben a vasút az építkezési anyagot részben díjmentesen, részben önkezelési árban az alkalmazottaknak leszállítja. A házak cementből, homokból és salakból épülnek. A vasút készítteti el a csatornázást, a vízvezetékeket és a villanyvilágítást önkezelési árban. Meggyőződésünk, hogy most, amikor egyetemi várossá rendezkedünk be és legalább ezer lakás kellene az igények kielégítésére, a város a legmesszemenőbb áldozatokat a kért területekért meghozza. A város biztosítékot kér a házak felépítésére vonatkozólag. A házépítő vasutasok azt a biztosítékot elfogadható formában megadják. Ugyanis átalakulnak a vasutasok házépítő szövetkezetté, hogy a várossal jogilag tárgyalhassanak és így, mint testület, egyesült erővel adhassák meg a biztosítékot.”⁴

A város mintegy 300, átlagosan 400–500 négyszögöles építési telket jelölt ki, melyet örök-bérletbe adtak. A telkeken lehetőség nyílt a családok számára a konyhakert-gazdálkodásra.

Az első házak felépítése és az utcák kialakítása Vasutas Házépítő Szövetkezet érdeme, amelynek élén Somogyi Károly elnök, főmozdonyvezető állt. Az 1922-ben megkezdődtek az építkezések. A Vasutas-telepi építkezésekről beszámoltak a korabeli szegedi újságok is. A Szegedi Friss Ujság így számolt be a kezdetekről a „Vasutasok kertvárosa Szegeden” című cikkében: „A közalkalmazottak nemzeti szövetsége és a vasutasok a legnagyobb figyelemmel kísérik nemcsak Szegeden, de az egész Csonka-Magyarországon, hogy a szegedi vasutasokat Szeged város mennyiben fogja támogatni abban a törekvésükben, hogy vasutas-kertvárost létesítsen. Hisz érdeke a városnak, hogy a lakásínségen segítsen és sok, sok családot a fertőző bacilust termelő mostani szuterén, vizes lakásokból kiemeljen. Amikor Szeged a kulturális színvonalra ér és egyetemi várossá alakul át, akkor a legmesszemenőbb áldozatot kell meghoznia, hogy a vasutasok által kért területet építési célokra átadják. Háromszáz villaszerű két és háromszobás családi ház felépítése van tervbe véve, aminek felépítéséhez a MÁV igazgatósága és a Szegedi Üzletvezetőség a legmesszebbmenő támogatásban részesíti és segíti előmozdítani, hogy az építkezés már tavaszra megkezdődjön és öt év alatt befejezést nyerjen.”⁵

A házépítések ideje alatt a többgyermekes családokra nehéz esztendők vártak. Kezdetben még kút sem volt, még ivóvízért is a Rendező pályaudvarra kellett járni. Gyalogosan, kocsiút nélkül közlekedtek, a városközpontig tartó 5 km-es utat gyalog tették meg mind az iskolába, mind a hivatalokba és a piacra igyekvők. Legközelebb a vágóhídi (ma Pick Húskombinát, Szabadkai úti) villamos volt, majd 1927-ben megépült a település szélén (ma Kisvasút-sor) húzódó Szeged–Átrakó-Várostanya–Pusztamérges között közlekedő gazdasági kisvonat, amelynek a Vasutas-telepen is volt megállója. 1928-ban már mintegy 100 vasutas család élt itt.

Az utcákat a betelepülő, építkező vasutasok egykori szülőföldjeikről (Zenta, Pancsova, Titel, Versec, Mokrin, Palics, Vaskapu) nevezték el, valamint a vasutasságra utaló utcaneveket is találunk (Váltó utca, Sínpár, Kisvasút sor, Rendező tér). Az utcanevekre vonatkozóan Péter László Szeged utcanevei c. kiadványának telepre vonatkozó adataihoz Hegyi Ferenc számos kiegészítést jegyzett fel (ld. 20. kép) A korabeli házak többsége ma is áll, pl. a Rendező téren, a Vaskapu, Pancsovai, Zentai utcákban (ld. 1–7. képek).

A Vasutas-telep lakóit összetartás jellemezte, a telep létrehozásának, felvirágoztatásának magyarázata talán éppen abban rejlik, hogy a vasutasok – munkahelyük, munkájuk jellegéből eredően – megszokták a fegyelmet, a szervezettséget, és ennek előnyeit lakóhelyük kialakításában is kamatoztatni tudták. A telep vasutas hagyományait példázza Cs. Fodor József életműve, akinek szülei 1925-ben elsőként telepedtek le a Vasutas-telepen, a Pancsovai utcában építették föl házukat, ahonnan indulva – apja nyomdokain – ő is vasutas lett, majd tehetségét kibontakoztatva, a Vasutas Képzőművészeti Kör tagjaként amatőr festőként vált ismertté.

A sikeres építkezések eredményeként Szeged szép új kertvárossal bővült, amelyről a korabeli szegedi sajtó is beszámolt. A Szegedi Új Nemzedék című folyóirat a „Hogyan teremtett egy új városrészt a MÁV Házépítő Szövetkezet” című cikke kiemelkedik a helytörténet szempontjából, ugyanis a tudósító a helyszínen, az építkezés fő szervezőjével, Somogyi Károllyal ( ld. 21. kép) készített interjút, így a részletes beszámoló során hitelesen rajzolódik ki a vasutasok kertvárosért tett sikeres erőfeszítése. „Rövid néhány esztendő alatt több mint száz ház épült fel a Vasutas Telepen. Ha valamikor Szeged háború utáni történetét meg fogják írni, lehetetlen, hogy a krónikás kalaplevéve ne emlékezzék meg arról a néhány férfiúról, akik a Máv. Házépítő Szövetkezetet életre hívták. Meg fogja írni a történetíró, hogy ez a Szövetkezet állhatatos munkával, teljes odaadással olyan szociális problémát oldott meg, amilyet nagyon kevesen mások. Ámde nemcsak otthont adott a szövetkezet az embereknek, nem csak építkezési hitelt biztosított számukra, hanem egy rendelkezésre bocsátott területen olyan városrészt rendezett be, amely kertváros jellegénél fogva, idővel egyik legszebb része lesz Szegednek.

A Szegedi Uj Nemzedék munkatársa a napokban látogatást tett a vasutas-telepen, amely gondosan megépített villáival, rendezett házsoraival, a rendező pályaudvar mögött terül el. Friss levegő és barátságos, szép házak köszöntik az érkezőt. Modern iskolaépület várja a tanév megnyitását. A kezdetleges utak között csakhamar rátalálunk Somogyi Károly főmozdonyvezető díszes villájára. Érdeklődésünkre a telep lakói elmondják, hogy Somogyi Károly volt a telep megteremtésének fő-fő mozgatója. S ma sem szűnik meg érette dolgozni. Somogyi főmozdonyvezető… a vasutas telep történetéről a következőket mondja el: – a Vasutas telep életrehívásakor az a gondolat vezérelt bennünket, hogy családunkat kiemeljük a vagonlakásokból, otthont, lakást teremtsünk gyermekeinknek s a nagy szegénységben, melybe minket a trianoni béke taszított, intenzív kertgazdálkodást folytassunk. Ezt pedig csak úgy érhettük el, ha megfelelő nagyságú területet szerzünk magunknak. A föld megszerzése volt a legnehezebb feladtunk.

A telep megszerzésének történetét a következőképen mondotta el Somogyi főmozdonyvezető: – Küldöttséget toboroztunk tehát össze, s felkerestük a polgármester urat… Kértük, hogy a város tanácsa engedjen át a vasutas tisztviselők és más vasúti alkalmazottak részére 140 kat. Hold területet házépítési célokra, örökbérletül, a Hattyas-, Balagi-dülő földjéből… Elmondottuk milyen roppant szegénységben és egészségtelen lakásokban élünk. Kertgazdasággal is foglalkoznunk kell, mert fizetésünk arra sem elég, hogy háztartásunkat kellőképpen ellássuk. A polgármester úr aggodalmát fejezte ki, s nem bízott abban, hogy kérésünket keresztül tudja vinni a közgyűlésen, mert ezt a földet az alsóvárosi gazdák bérelték. […] Éreztük, hogy féluton nem szabad megállanunk. Felkerestük hát Hauser R. Sándor igazgató urat, aki a törvényhatósági bizottságnak is tagja, s kértük, vállalja el egy házépítő szövetkezet vezetését, s a közgyűlésen támogassa megkezdett akciónkat. … Igy az ő vezetése alatt megalakult a MÁV. Házépítő Szövetkezet 12 igazgatósági és 5 felügyelő bizottsági taggal. Ezt aztán a város el is fogadta kellő garanciának. A tárgyalások a várossal ujból megindultak tehát és a közgyűlés 74 kat. Hold földet szavazott meg örökbérlet gyanánt azzal a kikötéssel, hogy a szövetkezet tartozik ezt a területet házhelyekre, utcákra és közterekre felosztani, s az építkezést 2 éven belül megkezdeni. A tervezetet Jakabffy főmérnök úrral készíttettük el. A 75 hold földből 221 házhely és 9 utca került ki. Az igazgatóság azonban csak 216 házhelyet osztott széjjel, 4 telket iskola és egyet megépítendő kulturház céljaira hagytunk meg. Az építkezéseket roppant nehézségek között 1922 tavaszán kezdtük meg. … Hálát adtunk az Istennek, amikor már ide eljutottunk… . Ebben az évben azonban csak 4 ház épült föl, s ma pedig, tessék széjjel nézni ház-ház mellett emelkedik… Azóta összesen 160 épületet emeltek a lakók, valamennyit 2–3–4 szobás lakással. Valamennyi megfelel a modern higiénia követelményeinek. Világos, szellős, egészséges. Mindegyikhez 3–4 mellékhelyiség tartozik… A Szövetkezet igazgatósága tervszerűen dolgozik Magyary építésszel karöltve, aki a tervezést végzi… Az utcáig senki sem építhet, minden ház előtt kertnek kell lennie.

… És végig tekint Somogyi Károly főmozdonyvezető a Vasutas Telepen, amelynek minden egyes házát valóban a földből látta kinőni. Amint beszél, büszke öntudattal tekint szét a Szövetkezet munkáján, a nyílegyenes utcákon, s a járó-kelő megelégedett embereken. Ime az akarat, a komoly elhatározás csaknem csodát terem. Több mint száz családnak van már békés otthona, egészséges levegője. Száz család gyermeke indul jó kedvvel, vidáman reggelenkint iskolába, pedig ennek az otthonnak a megteremtése valóban kálváriajárás volt. Hála és elismerés azoknak, akik nem riadtak vissza az akadályoktól.”⁶

3. Gróf Klebelsberg Kuno telep 1928–1958

1928-tól a telep látványos fejlődésnek indult. Postahivatal, telefon, kisnyomású ártézikút is létesült a hozzátartozó vízhálózattal együtt, valamint két vegyesbolt nyílt. 1928. szeptember 19-én a Vasutas-telep küldöttsége Wéber József tanító és P. Schneider Vencel ferences plébános vezetésével Budapesten felkereste gróf Klebelsberg Kuno kultuszminisztert, Szeged országgyűlési képviselőjét, hogy járuljon hozzá ahhoz, hogy a telep az ő nevét vegye fel, és egyben meghívták a szeptember 30-i telepavató és iskolaszentelési ünnepségre, amelynek rendezője – a korabeli meghívó szerint – „A Szegedi Magyar Államvasuti Alkalmazottak Házépítő-Szövetkezete telepén megalakult Templom-bizottság”. (Az ünnepség korabeli meghívója: ld. 23. kép; az ünnepség: ld. 22. kép)

A telepavató és iskolaszentelési ünnepen vette fel a telep támogatója, Gróf Klebelsberg Kuno nevét. Ebből az alkalomból a Szegedi Uj Nemzedék: „Lélekemelő ünnepség keretében avatták fel a Klebelsberg-telepet” címmel közölt cikket (ld. 24. kép). Az avatási ünnepségen a MÁV igazgatóságán kívül Somogyi Szilveszter, Szeged polgármestere és Aigner Károly főispán is jelen voltak A cikkben többek között ez olvasható: „A távollevő kultuszminiszter képviseletében megjelent Aigner Károly dr. főispán találó összehasonlítást tett a telep fejlődése és Klebelsberg kultuszminiszter élete között, aki a legnagyobb szegénységben állott a magyar kultúra élére és néhány év alatt jóformán a semmiből virágzó és szép jövővel kecsegtető kultúrát teremtett az országban.”⁷

1928 október 1-én nyitotta meg kapuit a négyosztályos Népiskola, amelynek első tanítói Wéber József és felesége Wéber Józsefné (szül. Brzobohaty Ilona) voltak, akik négy gyermekükkel költöztek a telepre Nagyszéksósról. (ld. 28., 29. kép) Az iskolai tanítólakásban eltöltött 1928–1935 közötti éveikről kiadványunk helytörténeti visszaemlékezései között olvasható harmadik fiuk, Wéber Mihály „Új honfoglalás” című írása, amely nagyszerűen eleveníti fel a telep közösségi életét, sajátos korabeli hangulatát. (ld. 30–31. kép) A Wéber házaspár és P. Schneider Vencel plébános (ld. 32. kép) kezdeményezésére a telep kulturális és vallási élete is megindult. Az elemi szintű oktatás mellett már az első tanévben népfőiskolai tanfolyam szervezésére is sor került. Erről a helyi sajtó a következőképpen számolt be a Klebelsberg telepi népfőiskola eredményes magvetése című cikkében: „Vasárnap délután ünnepélyes keretek között zajlott le a gróf Klebelsberg Kuno-telepi népfőiskola záró ünnepélye. […] a gróf Klebelsberg Kuno-telepi elemi népisklola felszentelése után, annak hivatása magaslatán álló tanítója, Wéber József a telep lakóival, élükön azok vezetőivel, Somogyi Károly főmozdonyvezetővel a népfőiskola megszervezésére kérte föl a Népművelési Bizottságot. A felmerült nehézségek leküzdése után 1928. november 4-én ünnepélyes keretek között megnyitották a tanfolyamot, melynek P. Schneider Vencel alsóvárosi plébános, Dvorcsák Piroska dr., Wéber József tanító, Kalmár Géza gazdasági iskolai igazgató, vitéz Máriaföldy Márton dr. reálgimnáziumi tanár, Hunyadi János dr. ügyész, Firbács Oszkár dr. reáliskolai tanár, Kamarás Imre kántor, Mandola Aladár dr. kir. Tanítóképző intézeti tanár és Firbács Nándor ny. igazgató voltak az előadói.”⁸

1929. szeptember 1-én 46 kisgyermekkel kezdett működni a telepi óvoda (a mostani óvodai ebédlő és tornaterem), Lapping Rózsa óvónő vezetésével (ld. 11., 38. kép). Az óvodához óvónői lakás is tartozott (a mai orvosi rendelő helyén). 1929-től kezdődően minden vasárnap szentmisét tartottak az óvoda jelenlegi tornatermében, amelynek félköríves belső fala ma is utal az eredeti, kápolna funkcióra. (A kápolna egykori oltára: ld. 39. kép) A kápolna gondnokai Forrai Károly és Bogner Henrik voltak. A hitélet gyakorlására 1952-ig volt lehetőség, amikor politikai okok miatt, egészségügyi szabályokra hivatkozva a kommunista városvezetés megszüntette a vallási rendezvényeket.

1929-ben létesült a telep akkori bejáratánál (a Kamarási utca és a Pancsovai utca sarkán) a kis dombon emelt kereszt, amelyet 1929. június 13-án, Páduai Szent Antal (a telep védőszentje) ünnepén P. Vénn Jakab ferences házfőnök szentelt fel. (ld. 33. kép)

1930-ban alakult meg a Herczeg Ferencről elnevezett Ifjúsági Egyesület Felhő Imre vezetésével. Összetartásukat, remek közösségi életüket jelzi, hogy névnapok alkalmával szerenáddal köszöntötték az ünnepelteket. Színjátszó csoportjuk sikerrel szerepelt a Szeged Alsóvárosi Egyházközség Kultúrházában és a szegedi Városi Színházban is (ld. 44–45. kép). Az Egyesület énekkara egyházi és más rendezvényeken is fellépett. (ld. 46. kép) Ezt a szervezetet is 1948-ban oszlatták fel hatósági rendelettel. Az elemi iskola tornacsapata Wéber József tanító úr vezetésével 1932 márciusában nagy sikert ért el Budapesten a Városi Színházban a Magyar Tornász Szövetség tornaünnepélyén, amelyről számos napilap, köztük a Pesti Hírlap 1932-es március 11-i száma is beszámolt: „A napokban a magyar tornaszövetség olimpiai bemutatót rendezett a Városi Színházban […] Nemcsak az olimpiai jelöltek mutatkoztak be, hanem a tornasport művelőinek minden csoportja szerephez jutott a bemutatón. […] A szegedi gróf Klebelsberg telepi elemi iskola harminckét tanulója mutatkozott be. Tizenhat fiucska és tizenhat leányka. Derék mesterük, Wéber József igazgató-tanító hozta fel őket. És hogy nem egyszerű tornagyakorlatról van szó, hanem mély hatást keltő produkcióról, arra legjobb bizonyíték az, hogy a gyermekek szülei is jóformán mind feljöttek Szegedről…” (ld. 36–37. kép)

A telep egykori pezsgő életét jelzi az is, hogy önálló sport klubbal rendelkeztek. A telepi fiatalokból Wéber igazgató úr focicsapatot is szervezett, a focipálya a tanítói kiskerteknél volt (a telepen kívül, a mai Palics közt követő részen), ahol focimeccseket is szerveztek. (ld. 47. kép) A szegedi Friss Újság is beszámolt klubuk alapításáról: „A gróf Klebelsbergtelepi sportkedvelő lakosság vasárnap megalakította a gróf Klebelsbergtelepi Atlétikai Clubot. Az alakuló ülésen kb. százan vettek észt. A szervezőbizottság nevében Szegő József nyitotta meg az ülést. Az alapszabály letárgyalása után következett az első tisztikar és a választmány megválasztása. Megválasztották fővédnöknek gróf Klebelsberg Kunónét. Védnöknek Hauser Rezső Sándort, díszelnöknek dr. Szilágyi Ferencet. Elnöknek Petrik Antalt, ügyvezető elnöknek Szegő Józsefet, alelnöknek Kurusai Lajost és Várnai Nándort, ügyésznek Kiss Imre dr-t, és Hernádi Mihály dr-t, intézőnek Bite Vincét, főtitkárnak Bózsó Jánost, titkárnak Felhő Józsefet, jegyzőnek ifj. Somogyi Károlyt és Paku Józsefet, főpénztárnoknak Erte Ignácot, ellenőrnek Trényi Bálintot és Horváth Ernőt, trénernek Bite Vincét.”⁹

Klebelsberg-telep fejlődéséért az 1930-as években rendkívül sokat tett a Wéber tanító házaspár és P. Schneider Vencel ferences házfőnök, aki 1923–1947 között a telep lelkipásztora volt. Gróf Klebelsberg Kuno, vallási- és közoktatásügyi miniszterként, valamint Szeged országgyűlési képviselőjeként figyelemmel kísérte a telep fejlődését. Az utcák fásítási akciójában a miniszter minden családnak három gyümölcsfát ajándékozott. A Klebelsberg-telepre látogató kultuszminisztert a telep lakói nagy szeretettel fogadták, a tanító házaspár kislánya, Wéber Margit (akit a telepi gyerekek „tanító Mancikának” neveztek) virágcsokorral fogadta, mikor a tanítói lakásban fogadták. A fonott karosszéket, amelyben Klebelsberg Kuno ült, nagy tisztelet övezte, büszkén mutatták vendégeiknek, nagy megtiszteltetés volt a „Klebelsberg-székbe” ülni. Szeged, benne a telep és Klebelsberg kapcsolatára utal Zombori István történész, a Fekete Ház igazgatója is: „Klebelsberg nem véletlenül szeretett bele Szegedbe! Eredetileg ugye semmi köze nem volt a városhoz, de amikor a fővárosban akarta az elképzeléseit véghezvinni, a pestiek lefitymálták. Ugyanakkor Debrecen, de főleg Szeged a keblére ölelte: a város és a miniszter el voltak ragadtatva egymástól. Klebelsberg Szegeden és Szeged környékén mindig szívesen tett eleget mindenféle meghívásnak. Tudjuk, hogy az akkori városban a Hattyastelep egy 1000–1500 lakosú kis vasutastelep volt. Erre a kis telepre például Klebelsberg kultuszminiszterként, a kormány második embereként mind az óvoda, mind a harangláb (!) avatására ellátogatott.”¹⁰ (ld. 26. kép)

3.1. Az 1929-ben alakult gróf Klebelsberg Kuno-telepi Polgári Kör tevékenysége

Az 1929. december 8-án megalakult a gróf Klebelsberg Kuno-telepi Polgári Kör, amelynek szervezésében jelentős részt vállalt a telepi iskola igazgató-tanítója, Wéber József és a vezető óvónő, Lapping Rózsa. Az alakuló ülést az iskolában tartották, az alapszabályt Dr. Hunyadi János alsóvárosi ügyvéd közreműködésével alkották meg. Az alapszabály szerint az egyesület célja: „A tagok művelődésének terjesztése, hírlapok, irodalmi színvonalon álló könyvtárak létesítése, kultúrelőadások megtartása; Az egyesület hivatalos működésében országos politikával és erre vonatkozó kérdésekkel nem foglalkozik. Az egyesület csakis Szeged városi, illetve a telepen lévő gazdasági kérdésekkel foglalkozhat és minden tevékenységével a Nemzeti eszme szolgálatában kell állania. Az egyesület céljai sohasem lehetnek haza, vagy nemzet ellenesek.”

A Kör tisztségviselői a megalakuláskor:

Örökös díszelnök: gróf Klebelsberg Kuno kultuszminiszter

Tiszteletbeli elnök: dr. Weress Gábor MÁV üzletigazgató

Örökös dísztag: Hauser Rezső Sándor kir. Főigazgató

Dísztagok: Petrik Antal ny. pénzügyi tanácsos, Páter Schneider Vencel alsóvárosi plébános

Elnök: Somogyi Károly MÁV főmozdonyvezető

Alelnökök. Huszta Béla MÁV s.tiszt, Hódi János MÁV altiszt

Igazgató: Tóth Andor János MÁV s.tiszt

Ügyész: dr. Hunyadi János ügyvéd

Jegyzők: Felhő Imre MÁV s.tiszt

Térem Mihály MÁV s.tiszt

Ellenőr: Gál András nyugalmazott MÁV altiszt

Pénztáros: Ertl Ignác nyugalmazott MÁV s.tiszt

Könyvtáros: Horváth Ernő MÁV s.tiszt

Zászlótartók: Borsós Mihály MÁV altiszt, Molnár János MÁV altiszt.

A későbbiek folyamán az elnöki tisztséget 1930–1935 között Wéber József igazgató tanító; 1935–1937 Szarka György üzemi s.tiszt; 1937–1939 Kovács Zoltán tanító; 1939–1945 Szarka György üzemi s.tiszt töltötte be. A Polgári Kör igazgatói tisztét Rózsa István látta el. (ld. 41. kép: a gróf Klebelsberg-telepi Polgári Kör tisztikara és választmánya 1931–1935 között; 1936-os tablókép)

A Polgári Kör székháza (jelenleg az Óbébai utcai Hársfa kocsma, ld. 14. kép) a Holt-Tisza partján épült fel lakossági összefogással: minden család lehetőségei szerint 20–100 pengővel járult hozzá a közösségi létesítmény felépítéséhez. A székház kultúrterme és vendéglője a lakosság művelődési és szórakozó központja lett.

A Polgári Kör zászlója a kör törekvéseire, a településre és névadójára egyaránt utal. (ld. 42–43. kép) Méretei: 132 x 104 cm. Az egyik oldalon a magyar címer mellett, középen a MÁV szárnyas kereke fölött hármas halmon álló kettőskereszt látható, előtte ferences öltözetben a telep védőszentje, Páduai Szent Antal,¹¹ jobbjában liliom, bal karján a gyermek Jézus. Alakját jobbról tölgy-, balról babér ág övezi, alatta kalapács és toll látható. A felirat:

„GRÓF KLEBELSBERG KUNÓ TELEPI POLGÁRI KÖR”

A MÁV-kerék alatti évszám: 1929. A zászló másik oldalának központjában a Klebelsberg-címer látható, amelyet a klebelsbergi kultúrpolitikai törekvéseket summázó jelmondat övez:

„MUNKA ÉS TUDÁS: AZ ÚJ FELTÁMADÁS”.

Az eredeti zászló a szegedi Móra Ferenc Múzeum zászló-gyűjteményének részét képezi (a Fekete Házban), másolata az Ópusztaszeri Nemzeti Park iskolatörténeti kiállításán látható.

3.2. Az 1929-es harangláb

1929. június 9-én felszentelték a Szent Imre téren (ma Rendező tér) felállított haranglábat és a két harangot. (ld. 49. kép) Az első, székely stílusban elkészült harangláb tervezője és építési irányítója Wéber József igazgató úr valamint P. Schneider Vencel ferences atya voltak. A mélyebb zengésű, időpont-jelző harang a város adománya, a kisebb, magasabb zengésű harang a lakosok adományaiból készült el. A felszentelési ünnepséget dr. Glattfelder Gyula Csanádi püspök vezette és jelen volt gróf Klebelsberg Kuno, valamint felesége is, mint „haranganya”.¹² A nagyobbik harang 178 kg, felirata a következő:

Szeged

„Szabad Királyi Város” ajándéka

1929

Csodatévő Szent Antal

Könyörögj érettünk!

(középütt Páduai Szent Antalt, a település védőszentjét ábrázoló öntvény)

Öntötte: Szlezák László harangöntő,
Magyarország aranykoszorús mestere, Budapesten

A harang felső részén osztott gyöngydíszítés fut körbe, alatta angyalfejes koszorú. Az alsó díszítés körül vadvirág koszorús gyöngyfüzéren, a virágcsokrok közötti hézagban országalmát markoló turul látható, csőrében babérkoszorú.

A kisebbik, 97 kg. lélekharang a telep lakosainak adományából készült, a haranganyai tisztséget gróf Klebelsberg Kunoné Botka Sarolta vállalta el. Oldalán a következő felirat olvasható:

„Igaz szívek hő imáját felviszem az égbe” Mária Sarolta

Isten anyjának és gróf Klebelsberg Kunoné védőszentjének tiszteletére
a gr. Klebelsberg telepi lakosság áldozatkézségéből. 1929.

Öntötte: Szlezák László harangöntő,
Magyarország aranykoszorús mestere, Budapesten

A harang másik felén: MÁV szárnyaskerék, felette a Szent Korona. Alatta: „Isten áldd meg a magyart” felirat olvasható. A szövegek és a gyöngyfüzér között a Patrona Hungariae (a Magyarországot védelmező Szűzanya) látható a gyermek Jézussal és angyalokkal.

3.3. A gróf Klebelsberg Kuno-telepi partfürdő

A telep fejlődésének fontos eseménye volt 1932 júliusában a fürdőhely létesítése a Klebelsberg-telepi Polgári Kör székháza (a jelenlegi Hársfa söröző) udvarán és vízpartján. A fürdőtelep építési terve és a munka irányítása Echling János állami vízmester, telepi lakos nevéhez kötődött. Szarka György, a Polgári Kör akkori alelnöke szervezőmunkájával és a telepi lakosok anyagi támogatásukkal, munkájukkal egyaránt hozzájárultak a közösségi létesítmény elkészültéhez. A Holt-Tisza partján bérelhető kabinok sora, stégek, a kisgyermekeknek biztonságot nyújtó kosár, csónak kikötő, teke és turulpálya épült. A partfürdő kedvelt szórakozóhellyé vált, ahová a belvárosból is sokan kijártak; még úszásoktatást is szerveztek. A strand udvarán egy óriási cseresznyefa állt, alatta padokkal, amelyek kellemes pihenőhelyet biztosítottak. (ld. 48., 50–52. kép)

A Szegedi Uj Nemzedék így tudósított a fürdő megnyitási ünnepségéről: „A gróf Klebelsberg Kuno-telepi Polgári Kör a telepi lakosság céltudatos támogatásával a telep mellett elhúzódó Holt-Tisza partján egy szerény méretű, de jól berendezett partfürdőt létesített. A felső teraszon büffé és tekepálya, az alsón az öltöző fülkék, tornaeszközök és homokfürdő vannak elhelyezve. A smaragzöld tiszta vizen az uszni nem tudók részére megfelelő kosárfürdő áll rendelkezésre, míg a part mentén a csolnakkikötő talál elhelyezést. A szembeni oldalon a lankásan emelkedő gyümölcsösökkel díszlő Tompa-sziget nyújt lelket gyönyörködtető kilátást.”¹³

A partfürdő 1967-ig működött, a strandot a Holt-Tiszába vezetett szennyvíz tette tönkre az 1960-as évek második felében.

3.4. Az 1933-as Klebelsberg emléktábla

1932. október 11-én hunyt el Gróf Klebelsberg Kuno. Hamvait a szegedi Fogadalmi templom altemplomában helyezték örök nyugalomra. A sírra a telep küldöttsége is koszorút helyezett el, a következő felirattal: „Patrónusunk már Isten veled, nyugodjál békében!”

A gyász és az életmű iránti tisztelet jegyében 1933. október 8-án Klebelsberg-emléktáblát avattak a Klebelsberg-telepi óvodánál. Az ünnepségen a néhai kultuszminiszter özvegye is jelen volt, az ünnepi beszédet Kiss Károly kormánytanácsos mondta el. A falra helyezett 60 x 100 cm-es márványlapból álló emléktáblát Lapping Rózsa óvónő készíttette. Az egykori emléktáblán, amely Hecks Ödön alkotása, gróf Klebelsberg bronz portréja alatt a következő felirat volt olvasható:

GRÓF KLEBELSBERG KUNO Dr.

M. KIR. VALLÁS- ÉS KÖZOKTATÁSÜGYI MINISZTER,

A MAGYAR NEMZETNEVELÉS NAGY APOSTOLÁNAK,

ÓVODÁNK ALAPÍTÓJÁNAK

ÁLDOTT EMLÉKÉRE ÉS HÁLÁJA JELÉÜL EMELTETTE:

LAPPING RÓZSA ÓVÓNŐ.

1933. október 8.

Szegedi Új Nemzedék a következőképpen emlékezett meg az eseményről a „Bensőséges ünnepség keretében leplezték le vasárnap a Klebelsberg-emlékművet” című cikkében: „Megható, bensőséges ünnepség keretében leplezték le vasárnap délelőtt a Klebelsberg-telepi óvoda falában elhelyezett Klebelsberg emlékművet. Az ünnepség délelőtt kilenc órakor ünnepélyes szentmisével kezdődött, amelyet P. Vénn Jakab alsóvárosi házfőnök celebrált. A szentmise alatt a Klebelsberg-telepi egyházi énekkar adott elő énekszámokat.

Szentmise után az óvodánál megkezdődött a leleplezési ünnepség, amelyen részt vett a telep lakossága teljes számban, de ott volt a nagy alkotó kultuszminiszter özvegye, Somogyi Szilveszter dr. polgármester és nejének kísértében, Kiss Károly kormánytanácsos tanfelügyelő, Eördögh Béla, Nagy Sándor dr., és Horváth József dr. tanfelügyelők, Pávó Ferenc dr. városi tanácsnok, Pálfy György dr. dr. városi aljegyző, Szeles Ilona az óvodák igazgatónője és még számosan az elhunyt nagy államférfiú tisztelői közül. […] Wéber József igazgató-tanító a Klebelsberg-telepi Polgári Kör elnöke a kör és a telep egész lakosságának koszorúját helyezte el, s röviden megemlékezett a telep patrónusának telepi látogatásairól. Wolgárd Ferenc az ifjúság nevében koszorúzta meg szép beszéd keretében az emléktáblát.

Az emléktáblát Lapping Rózsa óvónő készíttette hálából a nagy miniszter iránt, mert őt óvónővé kinevezte. Az emléktábla, mely Hecks művész alkotása, 1 méter hosszú és 60 cm széles márványlap, közepén Klebelsberg Kuno gróf bronzplakettjével.”¹⁴ (ld. 40. kép)

A márvány emléktáblát ismeretlenek 1944-ben tönkretették, összetörve a Holt-Tiszába dobták.

4. Klebelsberg-telep 1945 után

Az 1920-tól kiosztott házhelyek eredetileg városi bérföldek („örökbérletek”) voltak, melyek 1946-ban, a földosztások időszakában megvételi ár ellenében az építő családok tulajdonába mentek át. 1952-től Keszléri Erzsébet tanítónő állt a helyi tagiskola élén, aki egyben a kulturális élet szervezését is vállalta. Keszléri Erzsébet 1933 óta tanított az iskolában és 1944-ig a hitoktatást is ő vezette. Az értékek átmentésén fáradozott a nehéz történelmi időszakban is (ld. 54. kép).

A kommunista diktatúra kezdetén, az országos politikai helyzetből következően, az egyesületi élet rendeletileg történő felszámolásának keretében a gróf Klebelsberg Kuno-telepi Polgári Kör is megszüntette tevékenységét. A Polgári Kör székházát a helyi Nőtanács használta 1946–1965 között, majd a fenntartási gondok miatt a 605ٱöl területtel együtt, alacsony áron eladták az ÁFÉSZ-nek. Az eladási árból létesítették 1965-ben az óvodával egy épületben lévő óvónői lakásból az orvosi rendelőt.

5. Hattyas-telep – 1958–1991

1958-tól Hattyas-telep lett a városrész hivatalos elnevezése. Ez a névváltoztatás a két világháború közti korszak egyöntetű negatív megítélésének nyomán a klebelsbergi kultúrpolitikai eredmények letagadásának és a Klebelsberg-tisztelet felszámolásának szocializmus kori szándékát jelezte.

5.1. Infrastrukturális fejlesztések

A szegedi infrastruktúra fejlesztés keretében 1955 áprilisában érkezett meg az első menetrend szerinti buszjárat Klebelsberg-telepre. 1963-tól megkezdték a busz útvonalán a szilárd burkolást. 1970-ben nyílt meg az óvoda épületében (az egykori óvónői lakásból átalakított) orvosi rendelő. A ’70-es és ’80-as években az infrastrukturális fejlesztések folytatódtak: 1970-ben a vízvezeték, 1983–84-ben pedig a gázvezeték átadására került sor.

1980-ban az eredeti, a volt Szt. Imre téri 1929-es haranglábat a Rendező téren átvezető gyálai út nyomvonal-módosítása miatt le kellett bontani. A jelenlegi helyre teljesen új, de az eredeti építmény formáit követő faszerkezet készült, amelyet 1980. augusztus 20-án adtak át. Egyházi, állami támogatással és a helyi lakosok segítségével készült el az új Harangláb, amelynek fő építői Guti István, Guti Ferenc és Csonka József voltak, akik a ’70-es, 80-as években sokat munkálkodtak a telep érdekében (ld. 60–65. kép). A munkálatokban számos segítő nyújtott önzetlen segítséget, köztük Hegyi Ferenc, Szélpál József, Csonka András, Nagy Lajos, Papp József, Vecsernyés István, Körmöczi István. A haranglábra helyezik az elhunytakról szóló gyászjelentést, augusztus 20-án kenyeret, búzakalászt, valamint a magyar zászlót helyezik ki rá, karácsonykor pedig feldíszített karácsonyfa ékesíti (az 1980-as évek óta, Hegyi Ferenc és Pap Sándor kezdeményezésére).

1981-ben épült fel a faház, amelynek elkészültében jelentős segítséget nyújtott Pap Sándor, a Hazafias Népfront telepi képviselőjeként és a társadalmi munka szervezőjeként. A Délmagyarország „Új iskola, kibővített régi” című cikke így számol be erről: „…a hattyastelepi iskola udvarán a Hazafias Népfront területi bizottságának kezdeményezésére készült el az az 50 négyzetméteres alapterületű épület, ahol gyakorlati foglalkozásokat tartanak majd, s a napközisek is itt találnak új otthonra. A létesítmény, amely a Szegedi Vízművek és Fürdők, a Prometheus Tüzeléstechnikai Vállalat, valamint az NKFV szocialista brigádjainak és a tanulók szüleinek munkájával készült el, s Hattyastelepen egyben művelődési célokat szolgál majd: különböző kulturális rendezvények színhelye is lesz.”¹⁵

Ekkor vezették be a vizet és a gázt a főépületbe, négy tantermet alakítottak ki és külön tornatermet létesítettek a melléképületben. 1950-ben a városi Somogyi Könyvtár fiókkönyvtárat létesített az iskolában. Az iskolában lévő könyvtár számára az iskola mellett 1992-ben külön épület létesült, amely a Somogyi Könyvtár fiókkönyvtára, délutáni nyitva tartással áll a lakosság rendelkezésére. (ld. 13. kép)

A Szeged Városi Közlekedési osztály 1985-től a háztelkek közötti új utcák megnyitását rendelte el, amelynek eredményeként a Harangláb, Kece, Mozdony (ld. 8. kép) és Szigony utcák felkerültek Szeged térképére és sok új házzal szépült, új lakosokkal bővült a telep.

5.2. A helyi oktatási intézmények fejlesztése és a közösségi élet

Az óvoda gyermeklétszáma az újonnan beköltöző családokkal egyenes arányban növekedett, szűkösnek bizonyult az egyetlen terem az 1980-as évek elejére. Barna Lajosné Olga vezető óvónő 1969-től kezdődően, 23 éven keresztül dolgozott a telepen (ld. 57–58. kép). Az új, emeletes óvodaépület négy tágas csoportszobával 4.000.000 Ft-ból (Dobi Ferenc országgyűlési képviselő támogatásával) és széleskörű társadalmi munkával készült el 1983-ban, amelyről az építkezés fő szervezője, Barnáné Olga óvónő pontos dokumentációt készített (Napló az 1980–1989 közötti időszak óvodai társadalmi munkáiról – Barna Lajosné közlése). A Pető Intézet mozgássérült gyermekek számára kidolgozott terápiáját Szegeden itt alkalmazták elsőként: „A szegedi mozgássérült kisgyerekek Pető-intézete a hattyastelepi óvoda, ahol pillanatnyilag a 12 tagú speciális csoport mozgástanítását három konduktor végzi, a beszédjavítással pedig egy logopédus foglalkozik.” – írja a Délmagyarország tudósítója.¹⁶ (ld. 59. kép) Az óvoda vezetője 1992 óta Mészáros Jánosné (ld. 12. kép). A gyermekközpontú nevelés és a színvonalas óvópedagógusi munka bizonyítéka, hogy a Klebelsberg-telepi óvodába a helyi gyermekeken túl a városból is járnak óvódások.

Az Alsóvárosi Általános Iskolához tartozó Klebelsberg-telepi tagiskolában az iskolavezetői feladatokat 1979-ig Baloghné Ferencné, Judit tanítónő, telepi lakos látta el (ld. 55. kép). A felszabadult tanítói lakást átalakítva ekkor vezették be a bontott osztály-csoportokat az addigi összevont 1-2., és 3-4. osztály helyett, valamint megszervezték a délutáni napközi csoportot is. Az iskolaépületben konyha és ebédlő is létesült. 1978-tól Mártáné Nagy Katalin (ld. 69. kép) és Boróczyné Vörös Ildikó sok éven át látta el a tanítónői feladatokat magas színvonalon. Az ekkor megszűnő Gyálaréti iskolából is sok gyermek járt ide, az alsó tagozatos osztályokba. Sashegyi Tiborné vezető tanítónő 1979–2005 között töltötte be tagiskola vezetői feladatokat (ld. 75., 112. kép.). Az oktató- és nevelő munka mellett a telep helytörténetére, hagyományaira, a Klebelsberg-tiszteletre vonatkozó programok, gyűjtemények, sikeres környezetvédelmi akciók kötődnek a nevéhez.

1965 és 1989 között a Hazafias Népfront helyi szervezete és a helyi tanácstag látta el a telep vezetésének feladatát. Elsősorban az állami és társadalmi ünnepek helyi rendezvényei, valamint a haranglábnál karácsonyfa állítása tartozott a társadalmi feladataik közé, de tevékenyen részt vettek a telep fejlesztésében, társadalmi munkák szervezésében (pl. faház építés, gyalogátkelőhely engedélyeztetése, gázvezeték építésének szervezése). A Klebelsberg-telepi Hazafias Népfront szervezetét 1965-ben Barna Lajosné óvónő alakította meg a helyi lakosokból, titkáraként Szélpál József, Boróczyné Vörös Ildikó, majd Kövecs Ferenc tevékenykedett.

A helyi (a Népfront keretében működő) Nőbizottság mintegy 40 fővel 1965-től működött Boróczyné Vörös Ildikó vezetésével. 1965-től a rendszerváltozásig a Nőbizottság feladata volt a telep kulturális rendezvényeinek szervezése. Számos, nőket érintő programot szerveztek (pl. a Városi Vöröskereszttel kapcsolatot teremtve dr. Maroffka nőgyógyász előadását, dr. Farkasinszky Teréz gyermek-pszichológiai előadásait, „Etka-jóga”, valamint kozmetikai előadásokat Szőllősyné Pósa Gizella és munkatársa jóvoltából). Ekkor rendezték meg az első „Idősek napi” programokat, az iskola tanulóinak közreműködésével. Zenés ifjúsági estek, tábortüzek, a Zenekonzervatórium tanulóinak hangversenye jelezték az egykori Klebelsberg-telephez méltó közösségi életet idéző „hattyasi” törekvéseket – a korabeli rendszer adta lehetőségek, keretek között.¹⁷

1979-ben felújították Pancsovai utca eleji, 1929-ben készített keresztet. A munkálatok fő szervezője Hegyi Ferenc nyugalmazott MÁV főellenőr volt. A lakosok közül sokan pénzadománnyal és munkájukkal járultak hozzá az új kereszt felállításához, kimagasló segítséget nyújtott Guti István, Guti Ferenc, Csonka József, Bozóki Mihály, Zsótér József, valamint többek között a Selmeczi család is. Farkas József sekrestyés 10 fenyőfát és 20 tuját adományozott a kereszt körüli tér parkosításához. A felszentelő misét Udvardi László Szeged-Csanádi megyéspüspök tartotta 1979. június 13-án. 1989. június 10-én, a kereszt állításának 60 éves évfordulóján főpásztori hálaadó szentmisét tartottak, amelyet Dr. Gyulay Endre Szeged-Csanádi megyéspüspök celebrált. (ld. 66. kép)

1989 után, a rendszerváltozást követően a gazdaságban és a mindennapi életben is számos változás történt. A politikai átalakulásnak köszönhetően ismét lehetőség nyílt a civil egyesületek szerveződésére is. Az egykori telepi közösségi élet feltámasztása jegyében 1990. szeptember 9-én megalakult a Hattyas-telepi Polgári Kör (ld. 70. kép), amelyről a Délmagyarország is közölt egy rövid cikket. E szerint a Kör célja: „a telep lakossága összetartásának erősítése, az ifjúság hazafias szellemű összefogása, társadalmi munkák szervezése és a telep életszínvonalának emelése. A kör elnökévé Rózsa Lászlót választották.”¹⁸ A Kör törekvése az egykori, Óbébai utcai székház (jelenleg Hársfa kocsma) visszaigénylésére sikertelen maradt; a kör helyiség hiányában felfüggesztette működését, kezdeményezésük nem járt sikerrel. 1990-től 12 esztendőn keresztül Papp Zoltán látta el az önkormányzati képviselői feladatokat a 15. választókörzetben, így egyben telepünk képviseletében is ő járt el. Az 1990-es évek legnagyobb horderejű infrastrukturális beruházása, a Klebelsberg-telepi csatornázás az ő képviselőségéhez kötődik.

6. Klebelsberg-telep 1992-től

A telep egykori nevének visszaállításáért Hegyi Ferenc 420 aláírással ellátott kérelmet terjesztett be a Szeged Megyei Város Polgármesteri Hivatalának Igazgatási Osztályára 1991. április 16-i keltezéssel. Az 1992. júliusi önkormányzati ülés – a rendszerváltást követő közterület elnevezéseket érintő változtatásainak tárgyalásakor – a Klebelsberg-telep elnevezés mellett döntött.

6.1. Az 1992-es Klebelsberg-emléktábla

Az 1992. október 10-i ünnepélyes avatás óta ismét Klebelsberg-emléktábla díszíti az óvoda falát. (ld. 71–74. kép) A tábla Hegyi Ferenc kitartó és áldozatos szervezésének köszönhetően a lakosság és számos egyházi, állami szervezet anyagi támogatásával készült el. Az emléktáblán Kalmár Márton szobrászművész bronz Klebelsberg portréja látható, a tábla felirata:

GRÓF KLEBELSBERG KUNO

1875 –1932

KULTUSZMINISZTER, TELEPÜLÉSÜNK APOSTOLÁNAK EMLÉKÉRE

HALÁLÁNAK 60. ÉVFORDULÓJÁN

ÁLLÍTTATTA A TELEPÜLÉS LAKOSSÁGA

Az avatáson Surján László népjóléti és egészségügyi miniszter mondott emlékbeszédet, a lakosság nevében Hegyi Ferenc helyezte el a koszorút az emléktábla alá. A Klebelsberg-tábla avatásáról a Délmagyarország tudósított: „Surján László népjóléti miniszter viszont a közoktatás múlhatatlan, szükségességére utalt szombaton délután Klebelsberg-telepen, midőn az óvoda falán leleplezte Kalmár Márton szobrászművész Klebelsberg Kuno bronzdomborítását.

Nem mindennapi ünnepet jelentett a település lakóinak a miniszter jelenléte, akit elkísért Ványai Éva alpolgármesternő is. Köztudott, hogy a telepet 1928 szeptember 30-án nevezték el az egykori kultuszminiszterről, 1950 óta Hattyas. Most visszakapta eredeti nevét a telep, méghozzá Hegyi Ferenc, dr. Bartha István jogász, Rózsa László, Török Tivadar jóvoltából, akik szorgalmazták a telepiek összefogását és az emléktábla anyagi támogatását. Sőt: a múlt időt fejezte ki képein Cs. Fodor József amatőrfestő is, akinek az iskolában nyílt tárlata az esemény alkalmából.

Juhász Gyula: Himnusz az emberhez című versének elhangzása után Surján László lépett a mikrofonhoz. A kormány nevében is tiszteletét fejezte ki Klebelsberg emlékének, majd arról beszélt, hogy a Vallás- és közoktatási miniszter legfőbb elve az volt, hogy nem a kard, hanem a kultúra teheti csak naggyá a nemzetet. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a kultúra nem privilégium, nem a kiemelkedő tudásúaké, hanem az egész országot, az ország minden tagját kell, hogy szolgálja. Ez pedig csak úgy érhető el, ha iskolákat építünk. Pontosan ötezer iskolát épített Klebelsberg, az ő iskolái nélkül ugyan hol lenne napjaink Magyarországa!?”¹⁹

Az óvodai emléktábla-avatás a gróf Klebelsberg Kuno halálának 60. évfordulójára rendezett szegedi ünnepségsorozatba illeszkedett (ld. a rendezvény meghívója: 72. kép).

Az emléktábla megkoszorúzásával egybekötött Klebelsberg emlékünnepségre 1992 óta minden évben sor kerül az iskola, az óvoda és a helyi egyesület szervezésében. Az ünnepségek visszatérő vendége Klebelsberg Éva, a gróf Klebelsberg Kuno Alapítvány elnöke, akivel jó kapcsolatot épített ki a telep képviselete, az évenkénti Klebelsberg-megemlékezéseket és egyéb rendezvényeinket gyakran megtiszteli jelenlétével. (ld. 75., 101. kép)

6.2. Az 1999-ben alakult Klebelsberg-telepi Polgári Kör működése

1999. január 21-én az iskola faházában újjáalakult a Klebelsberg-telepi Polgári Kör, melynek szervezésébe a fiatalabb (az 1980-as évek végén a telepre költöző) korosztály is bekapcsolódott. A hagyományok ápolásán túl a jelenkori feladatok és kihívások megoldása is az alapvető célkitűzések közé került. A politikamentesen működő civil egyesület Klebelsberg-telep fejlesztését tekinti legfőbb céljának, amelynek érdekében együttműködik a mindenkori önkormányzati képviselővel, valamint a telepi intézményvezetőkkel: a tagiskola vezetővel és az óvoda vezetővel. A Kör elnöki tisztét 1999–2003 között Barna Péter; 2003-ban Cserép István látta el, 2004-től pedig Herceg Árpád.

A Klebelsberg-telepi Polgári Kör első, 1999 januárjában megválasztott vezetősége:

Barna Péter (elnök)

Jávorszky Iván (alelnök)

Cserép István (titkár)

Nagy Czirók Emőke, Gáspár Ferenc (vezetőségi tagok)

A 2004-től működő vezetőség:

Herceg Árpád (elnök)

Gerencsérné dr. Újvári Edit (titkár)

Gáspár Ferencné, Nagy Czirók Emőke (vezetőségi tagok)

Terjék Csabáné (pénztáros)

A 2007-től működő vezetőség: (ld. 125. kép)

Herceg Árpád (elnök)

Nagy Czirók Emőke (titkár)

Vassné Németh Katalin, Vető Zsuzsa (vezetőségi tagok)

Terjék Csabáné (pénztáros)

A természetvédelmet az illegális szemétlerakók felszámolásával, évi kétszeri köztéri takarítási akcióval (ld. 77., 78., 104., 105. kép), a szelektív hulladékgyűjtés propagálásával, valamint a Holt-Tisza rehabilitáció ügyének felkarolásával képviseli a Kör. (ld. lentebb)

A helyi egyesület fontos törekvése az, hogy Klebelsberg-telepen létesüljön közösségi ház (művelődésszervező szakember vezetésével), amely fellendíthetné a közösségi életet, a nyugdíjasklub működését is megkönnyítené, valamint a fiatalok számára is klubfoglalkozások színteréül szolgálhatna.

1999 februárja óta a Polgári Kör kiadja a Hírharang c. havonként megjelenő lapot, amely az egyesület munkájáról, közérdekű hírekről, programokról ad tájékoztatást, valamint teret biztosít a helyi vállalkozók hirdetéseinek is; a lapot Gerencsérné Újvári Edit szerkeszti, a terjesztést egyesületi tagok vállalták (az 1. Hírharang ld. 76. kép). A megjelent helyi újságok és az aktuális Hírharang szám elérhető az egyesület honlapján: www.klebelsberg-egyesulet.hu.

Ugyancsak 1999-ben az egyesület megszervezte az első, hagyományteremtő Klebelsberg-telepi Majálist a Rendező téren, melynek fő szervezője Cserép István volt. (ld. 79. kép) A későbbi majálisok fő szervezését Megyesi Attila vállalta el, a rendezvények önkormányzati támogatással valósultak meg.

A Harangláb automata harangozó szerkezete 1999 júniusa óta működik, amelynek beszereltetése Barna Péter nevéhez kötődik. A harangláb 1999. májusi, társadalmi munkában történő újrafestését is ő szervezte, amelyhez Papp Zoltán önkormányzati képviselő biztosította a munkaanyagot. 1999. június 20-án, ünnepi mise keretében adták át a felújított harangláb automata harangozó szerkezetét, a misét az Alsóvárosi Ferences rend plébánosa, Achilles atya celebrálta, a Klebelsberg-telepi Polgári Kör részéről Barna Péter elnök mondott ünnepi beszédet.

A kör tevékenységéről az első elnök, Barna Péter így írt a városháza dísztermében 2002 október 11-én rendezett Klebelsberg-emlékülésre készült – a telep történetét és hagyományait ismertető – beszédében, amely a Szeged című folyóiratban jelent meg: „A Polgári Kör ismételt szervezése 1998 őszén kezdődött, melynek eredményeként 1999. január 21-én 50 alapító taggal megalakultunk. Céljaink majdnem mindenben megegyeznek az elődeink által leírtakkal, de mi nagyobb hangsúlyt helyezünk a környezetvédelemre. Már az alakulás évében megkezdtük az illegális szemétlerakó helyek felderítését, felszámolását, azóta minden tavasszal és ősszel nagytakarítást tartunk. Rögtön a megalakulást követően, 1999 februárjáról megjelentettük a Hírharang c. havi lapunk első számát. Megszerveztük a már hagyománnyá vált Majálist a Rendező téren. A Kör döntése alapján a telep védőszentjének, Páduai Szt. Antalnak emléknapját a telep napjává nyilvánítottuk.”²⁰

1999. június 13-án, a telep egykori hagyományai nyomán, Páduai Szent Antal napján a Polgári Kör megrendezte az első, hagyományteremtő Klebelsberg-telepi bált, melyen a kör vezetősége díszoklevéllel és emlékplakettel köszöni meg egy-egy kitüntetettnek a telepért tett áldozatos munkát. A vezetőség egyhangú szavazata szükséges a díszoklevél odaítéléséhez, a kitüntetett nem lehet az éppen aktuális egyesületi vezetőség tagja. Az oklevelet Gerencsér Gábor tervezte és készíti el minden évben. (Az oklevél: ld. 84. kép). A „Klebelsberg-telepért 1929 – 1999 POLGÁRI KÖR” feliratú, a haranglábat ábrázoló bronzplakett elkészíttetését Boróczyné Vörös Ildikó adománya tette lehetővé (ld. 85. kép).

A díjazottak:

1999. Hegyi Ferenc és Sashegyi Tiborné (a telep hagyományainak ápolásáért, az értékek átmentéséért, a helytörténeti anyagok gyűjtésében és a Klebelsberg-tisztelet fenntartásában nyújtott erőfeszítéseikért)

2000. Pap Sándor (a telep fejlesődéséért tett társadalmi tevékenységéért), Vetró Péter (az 1999-től kezdődő egyesületi munkákban és a Holt-Tisza fórumokon nyújtott segítségéért)

2001. Gerencsérné Újvári Edit és Gerencsér Gábor (az 1999 februárja óta rendszeresen megjelenő helyi újság, a Hírharang szerkesztéséért és technikai előkészítéséért)

2002. Papp Zoltán (a 12 éves önkormányzati képviselőség alatt Klebelsberg-telep érdekében tett erőfeszítéseiért, ld. 95. kép)

2003. Varga Oszkár (az 1997 óta megrendezett „Hattyas kupa” szervezésért) Győrffy György (a Holt-Tisza rehabilitáció ügyében kifejtett tudományos és szervező tevékenységéért)

2004. Barna Péter (a Polgári Kör elnökeként 1999–2003 között végzett kimagasló közösségi munkájáért)

2005. Boróczyné Vörös Ildikó (a Harangláb Nyugdíjasklub vezetőjeként a rendkívül sikeres közösségi élet szervezéséért)

2006. Kispéter Jánosné és Kissné Kispéter Julianna (a telep katolikus lakosainak hitéleti szervezésében tanúsított érdemeiért)

2007. „Családi díjak”: Somogyi Károly, az 1922-ben alakult „Vasutas Házépítő Szövetkezet” és a gróf Klebelsberg Kuno-telepi Polgári Kör elnöke (átvette: Somogyi Károly unokája, Nagy Czirók Emőke); Wéber József, 1928-1935 között a Klebelsberg-telepi Iskola igazgató tanítója (átvette: Wéber József lánya, Kocsis Istvánné Wéber Margit) – a poszthumusz díjakat a méltó utódok, Klebelsberg-telep ügyéért elkötelezett leszármazottak vehették át.

Az egyesület 1999-ben felújította a játszótéri játékokat, erről a Délmagyarország képes beszámolót közölt az 1999. április 12-i számában „Tavaszi nagytakarítás Klebelsbergtelepen. Együtt dolgozott kicsi és nagy” címmel (ld. 78. kép) A gyermekek részére 1999. óta az iskola faházában kézműves foglalkozások kerülnek megrendezésre (a karácsonyi, húsvéti foglalkozásokat Stein Zoltánné Katus óvónő és Újvári Edit tartja; ld. 94., 97. kép). A kör szervezésében számos kirándulás is lezajlott: Gemencen, az Országházban és a Duna-kanyarban (ld. 88. kép), valamint az Ópusztaszeri Emlékparkban.

A haranglábnál 1999. óta karácsonykor betlehemes előadást, verses karácsonyi műsort és uzsonnát (tea, forralt bor, süteményezés) rendez a helyi egyesület. 2004-től kezdődően a Harangláb Nyugdíjas Klub is részt vesz a programban (ld. 98. kép).

A Polgári Kör 1999-es megalakulásakor egyik céljának a Rendezőtér parkosítását tekintette, amelyet – a terveztetési és engedélyeztetési kötöttségek és költségek miatt – csak önkormányzati segítséggel tartott kivitelezhetőnek.

A Polgári Kör a helyi hagyományok ápolásának jegyében vetélkedőket rendezett a helyi lakosok és az iskolások számára: 1999-ben Klebelsberg vetélkedőt (oklevél: ld. 89. kép), valamint 2004-ben helytörténeti és Klebelsberg-vetélkedőt (107. kép). A sikeres vetélkedőket Gáspár Ferencné és Újvári Edit szervezte. A 2004. évi vetélkedőre a benevező csapatok – összhangban a Délikert városrész helytörténeti felhívásával – értékes helytörténeti anyagokat állítottak össze: a korabeli fotók, az egykori telepi élet mindennapjaira való visszaemlékezések, térképeket készítettek. A szép – iskolában őrzött – albumok elsősorban a Boróczyné Vörös Ildikó vezette Harangláb Nyugdíjas Klub tagjainak és Gáspár Ferencné és Sashegyi Tiborné vezetésével az iskolásoknak köszönhető. Ezekkel az anyagokkal a Délikert városrész helytörténeti pályázatán sikeresen szerepelt Klebelsberg-telep (a Kecskés-telepen rendezett, 2004-es II. Délikert juniálison kiosztott oklevél ld. 108. kép). 2005 őszén Terjék Csabáné szervezésében az iskolások számára bicikli és kresz tanfolyam zajlott (ld. 116. kép).

A kör 2004-től „Klebelsberg-telepi-Polgári Kör Egyesület” néven működik, amely a 2002-ben szerveződött politikai polgári köröktől való elhatárolódást jelzi, hiszen a telepi civil egyesület továbbra is – 1999-es Alapszabályban lefektetett elvekkel összhangban – politikamentes, kizárólag Klebelsberg-telep fejlődését célul kitűző tevékenységet kíván folytatni. A vezetőség a „közhasznú egyesület” kritériumát tartja a legmegfelelőbbnek, amely egyrészt hangsúlyozza a pártsemlegességet, másrészt a civil szervezetek számára kiírt pályázatokon előnyt jelent.

Az egyesület szervezésében 2005. júniusában Klebelsberg-telep bejáratánál köszöntő tábla létesült lakossági adományozásból: a tervező és szervező munkálatokat Honkó Mátyás és Terjék Csabáné végezte, a kivitelező Ágoston László, helyi asztalosmester volt. (ld. 115. kép)

A Pancsovai – Kamarási utca sarkán lévő kereszt második felújítására és felszentelésére 2006. szeptember 17-én került sor, fr. Jónás plébános úr, Erik és József fr. testvérek segédletével, szentmise keretében. Az új faanyagból készült keresztre helyezték vissza a kijavított és lefestett feszületet. A felújítást Gedai Erzsébet szervezte, lakossági adományokból, -segítséggel és az Alsóvárosi Plébánia hozzájárulásával sikerült megvalósítani.

6.2.1. Küzdelem a Holt-Tisza rehabilitációjáért

A Holt-Tisza szennyezése több évtizedes probléma: 1967-től a Holt-Tiszába engedték a város és a vágóhíd szennyvizét, majd a szennyezőkhöz a 80-as években csatlakoztak a környékbeli tsz-ek és ipari üzemek.

2000. februárban a kör „Holt-Tisza Bizottságot alakított, Győrffy György ökológus, Vetró Péter és Cserép István részvételével, kik az önkormányzat, az ATIVIZIG (Alsó-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság) valamint a szennyező cégek vezetősége irányában tárgyalásokat kezdeményezett a Holt-Tisza rehabilitációval kapcsolatban. 2000. március 11. „Tiszta vizet a Holt-Tiszába” címmel a Polgári Kör demonstrációt szervezett az egykori Klebelsberg-telepi partfürdő helyén, a kör egykori székháza, a mai Hársfa söröző udvarán. Az eseményről az MTV1 a hétfő reggeli hírekben, a Szeged Városi TV tudósítással, a Délmagyarország pedig cikkben számolt be. A demonstráción Barna Péter, a Kör elnöke mondott beszédet, amelyben az alábbiakat hangsúlyozta: „Most arra akarunk rávilágítani, hogy nem csupán az élő folyót kell menteni, óvni, hanem azt a rengeteg holtágat is, amelyekről eddig sokan megfeledkeztek. Az élő folyóvizek mentése komplex feladat, amely pl. a környező települések szennyvízkezelését is magában foglalja. … Az országgyűlés 1997. március 26-án elfogadott 24. számú határozata rendelkezik a holtágak megmentésével, rehabilitációjával, védelmével és hasznosításával kapcsolatos feladatokról. … Tudom, tudjuk, hogy egyik napról a másikra nem lehet több évtized milliárdos kárait felszámolni, de el kell kezdeni! Olyan környezetet kell teremteni, hogy pl. a termálvizet csak vízvisszasajtolással lehessen kinyerni, a bírság riassza el a renitenseket! Felül kell vizsgálni minden működő és potenciális szennyező forrást, és az újakat sem szabad engedélyezni!”²¹ A beszédet követően a telep apraja-nagyja egy-egy pohár tiszta vizet öntött a szennyezett vizű Holt-Tiszába. (ld. 86–87. kép)

Győrffy György 1999–2002 során számos Hírharangbeli cikkben foglalta össze a Holt-Tiszával kapcsolatos tudnivalókat, ökológiai ismereteket, valamint egyetemi hallgatói bevonásával elkészítette a Holt-Tisza szennyezettségének elemzését is, amelynek eredményeit tudományos fórumokon is ismertette. Mint írja: „Mindannyiunk szívügye (kellene legyen) a Gyálai Holt-Tisza jelenlegi állapotának megváltoztatása. Hatalmas erőfeszítések árán sikerült tárgyalóasztalhoz ültetni az érintett állami szerveket, önkormányzatot, cégeket, sikerült ezeket a megbeszéléseket rendszeressé tenni. A tárgyalások nagyon nehéz, szinte reménytelennek látszó kezdetek tán ott tartanak, hogy az illetékesek kezdik komolyan keresni a megoldásokat, kezd derengeni valami fény az alagút végén.”²²

2003. március 7–14. között „Összefogás a holtágért” címen kiállítás nyílt a faházban amely a 2000-ben induló, dr. Győrffy György koordinálásával zajló holtág-kutatási program eredményeit összegezte. A kiállítás igényes, tudományos igénnyel összeállított tablóképei bemutatták a Gyálai holtág történetét, természeti értékeket, a felelőtlen emberi pusztítást és a holtág-vizsgálat eredményeit, a szennyezésről mért adatokat. Ugyancsak külön tabló képviselte az egykori (1930–1950 közötti) Klebelsberg-telepi holtág partfürdőjét, szép, egészséges környezetét (ld. 50–51. kép).

Országgyűlési képviselői és önkormányzati képviselői szervezésben két környezetvédelmi miniszter is a helyszínen foglalkozott a Holt-Tisza problémájával: Túri Kovács Béla 2001-ben Klebelsberg-telepen (ld. 99–100. kép), Persányi Miklós pedig 2005-ben a Gyálaréti Művelődési Házban tartott lakossági fórumot.

2004. április 16-án a faházban lakossági fórumot szervezett a Polgári Kör Egyesület, amelyen Herceg Árpád egyesület elnök meghívására, amelyen az ATIKÖVIZIG osztályvezető helyettese, dr. Fekete Endre tartott előadást a holtág-programok tapasztalatairól, valamint a Gyálai holtág rehabilitáció szakmai feladatairól. A fórum vendége volt Balogh László országgyűlési, Bartáné Tóth Mária önkormányzati képviselő, valamint dr. Győrffy György ökológus is. (ld. 102. kép) A fórum ideje alatt Győrffy Györy Holt-Tisza kiállítási anyaga volt látható a faházban. A fórumot megelőzően Barna Péter szervezésében a holtág-szennyezés miatt lakossági tiltakozás zajlott a Gyálarét felé vezető út holtági szakaszánál, félpályás útlezárás formájában.

A Holt-Tisza rehabilitáció ügyében történt legjelentősebb előrelépés a 2004-es „Zöld Forrás” pályázat, amelyet az önkormányzat környezetvédelmi osztálya nyújtott be a Holt-Tisza rehabilitációja érdekében, és amelynek eredményeképpen a rehabilitáció tervére 26 millió Ft. támogatást nyert el. 2005. április 29-én a Holt-Tisza rehabilitációval kapcsolatos sajtótájékoztató és fórum zajlott a faházban, melynek vendége volt Gombos András, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium államtitkára, Bartáné Tóth Mária, önkormányzati képviselő, Mohl Miklós, önkormányzati környezetvédelmi referens. (ld. 103. kép) Bemutatásra került Balogh László holtágról forgatott dokumentumfilmje, amely igényes összefoglalása a helyi környezeti problémának.

A holtág ügyére tehát 2000-től kezdődően felhívta egyesületünk a figyelmet, jelenleg a szakemberek munkáján múlik a holtág rehabilitáció, sajnos hosszabb folyamat során, mint azt reméltük. Annak köszönhetően, hogy az önkormányzat is felkarolta az egyesület környezetvédelmi kezdeményezését, a Holt-Tisza rehabilitáció terve készül, a megvalósítást pályázati úton, uniós pénzekből tervezi a város. 2007-ben az ATIKÖVIZIG a Vízjogi engedélyes tervdokumentáció elkészítésével megbízott szakemberei lakossági fórumokon tájékoztatják a helybelieket a tervről.

6.3. Klebelsberg-telepi fejlesztések

2005-ben vette kezdetét a Rendező tér átalakítása; első ütemben, önkormányzati támogatással – Bartáné Tóth Mária képviselőasszony szervezésének köszönhetően, 8 millió forintos beruházásból – a Harangláb melletti szakasz díszburkolatot kapott, padokkal, fákkal beültetve a tér Klebelsberg-telep méltó központjává vált (114. kép). A térszakaszt 2005. augusztus 27-én, az aznapi, IX. Hattyasi Focigála díjkiosztó ünnepségével egybekötve, ünnepélyes keretek között adta át a képviselőasszony.

2004–2005-ben a tagiskola felújítására került sor: udvarbetonozás, festés, parkettázás, a faház elektromos szerelvényeinek és mosdójának felújítása történt meg ugyancsak önkormányzati támogatásból. Szintén önkormányzati beruházásból új játékokkal bővült a játszótér; 2005–2006-ban pedig megkezdődtek az útfelújítások.

2005. június 8-án a Klebelsberg-telepi tagiskola a Gróf Klebelsberg Kuno Alapítvány által alapított Kistelepülési Oktatási és Kultúrintézmények Díjában részesült, amelyet Sashegyi Tiborné tagiskola vezető vett át. (ld. 111–112. kép) Az Alapítvány elnöke, Klebelsberg Éva ünnepélyes keretek között egy – gróf Klebelsberg Kunot ábrázoló – bronz reliefet adott át az iskolának. (ld. 110. kép) A Klebelsberg-telepi tagiskola oktatási és kulturális tevékenységét kitüntető, és a Klebelsberg-hagyományok ápolásában tett erőfeszítéseit elismerő bronz relief márványtábla foglalatban az iskola folyosóján nyert elhelyezést. 2005. szeptemberétől – Sashegyi Tiborné nyugdíjazását követően – a telepi tagiskolát Novák Zsolt vezeti. Az iskolába beíratott gyermeklétszám csökkenése miatt a 2007 szeptemberétől már nem folytatódhat tanítás az épületben a megszokott keretek között. Az Önkormányzat döntése értelmében a Kincsesház Alapítványi Iskola bérli oktatási célokra az épületet. Az Alapítványi Iskola Önkormányzattal kötött szerződése – a helyi civil egyesületek kezdeményezésére – magában foglalja, hogy a Klebelsberg-telepen működő (mindenkori) civil szervezetek használhassák a faházat, amely a telepen az egyetlen közösségi célra hasznosítható épület.

1997–2005 között „Hattyas kupa” címen Varga Oszkár szervezésében kilenc nyárbúcsúztató focigálára került sor augusztus utolsó hétvégéjén az iskola melletti sportpályán, amelyre telepi foci csapatok nevezhettek be. A sikeres rendezvény egyéb sportrendezvényekkel (horgászverseny, ultiparti, ping-pong-, bicikli verseny) is kiegészült, és minden évben bográcsos vacsorával zárult. (ld. 90–93. kép) A jubileumi, X. Hattyas kupát 2006. augusztus 26-án Csala Péter, Horváth Gábor, Lázár István és Temesvári Gábor szervezte a megszokott keretek között.

2004 februárjában megalakult a Harangláb Nyugdíjas Klub Boróczyné Vörös Ildikó vezetésével. A rendkívül sikeresen működő közösség havonkénti klubnapján túl kirándulásokat, színházlátogatást, ünnepnapokat (névnapok, szüreti bál, Mikulás, farsang, karácsony stb.) szervez, valamint a Klebelsberg-telepi rendezvényeken műsorral, szervezéssel veszik ki a részüket. Színvonalas, a kultúra értékeit is előtérbe helyező klubéletük a városi nyugdíjasklubok és a városháza szakemberei részéről is elismerést váltott ki. Összefogásuk, lelkesedésük, aktivitásuk példaértékű. Ők az egykori Klebelsberg-telepi aktív közösségi élet megtestesítői. (ld. 117., 119–122. kép)

2003-tól kezdte meg szorosabb együttműködését a „Szeged 15. választókörzet” négy társtelepülése (Klebelsberg-telep, Gyálarét, Kecskés-telep és Szentmihály), új nevén Délikert városrész, a négy településen működő intézmények és civil szervezetek kezdeményezésére Bartáné Tóth Mária képviselő támogatásával. Ennek eredményeként 2005. február 18-án jegyezték be a Délikert Kulturális Egyesületet, amelynek vezetősége a mindenkori önkormányzati képviselőből, valamint a négy településrész 1-1 képviselőjéből (a művelődési házak vezetői, civil egyesület vezető) áll. A Klebelsberg-telepi Polgári Kör Egyesület részéről Herceg Árpád elnök képviseli Klebelsberg-telepet a Délikert Kulturális Egyesületben. 2003-tól kezdődően a négy település közös Délikert Juniálist rendezett; Klebelsberg-telep 2006. június 3-án a IV. Délikert Juniálisnak adott otthont, a program szervezését a Klebelsberg-telepi Polgári Kör Egyesület, valamint a Harangláb Nyugdíjas Klub vállalta fel (ld. 117–118. kép). A Délikert Kulturális Egyesület vezetősége (elsősorban Kollár József, a Kecskési Művelődési Ház igazgatója) segítette a szervezést. A Klebelsberg-telepi Juniális a „Vasutas-telep” jegyében zajlott, melynek programjába bevontuk a MÁV szegedi vezetőségét és a Vasúttörténeti Alapítványt is. Ennek az együttműködésnek a jegyében zajlott le a 2007. évi Klebelsberg-telepi majális is (ld. 123–124. kép).

*

Klebelsberg-telep 1920-as évektől kezdődő története az itt élők számára életük, mindennapjaik természetes kerete. A hétköznapi életet a szegedi, magyarországi, európai életlehetőségek formálják, mégis, a helyi kötődések, a közvetlen ember kapcsolatok továbbra is jelentőséggel bírnak. Bár az 1948–1989-ig tartó politikai rendszer központosító törekvései és a technikai modernizáció, a befelé fordulásra ösztönző fogyasztói életforma gyengítette, gyengíti a közösségek összetartó erejét, a rendszerváltozáskor a civil szerveződések számára megnyílt lehetőséggel azonnal élni kívántak a helybeliek. Nem véletlenül, hiszen a hagyományok ösztönző ereje, négy–öt évtized távlatából is hat.

A telep megalapítása, az egykori, többségében a trianoni határon túlról érkező, vagon-szükséglakásokból összefogással, lakásépítő szövetkezet szervezésével virágzó kertvárosba költözők olyan emberi példát mutattak, amely méltán keltette fel gróf Klebelsberg Kuno figyelmét és megbecsülését is. Talán a hozzá 1928-ban érkező Vasutas-telepi küldöttségben éppen az „alkotó hazaszeretet” megtestesítőit látta, akik a számukra adott történelmi keretek között nem az egykori otthon elvesztése miatti keserűség és gyűlölködés útját választották, hanem összefogással új otthonokat és városrészt emeltek. Klebelsberg-telep közösségi életének dokumentumai az egyik legfontosabb emberi értéket közvetítik számunkra: csak együtt boldogulunk.

Jegyzetek